Beszámoló, Aszú szemszögéből!

Tibi barátommal úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk nagy szerelmünket, az ÖTK klettergarten-t. Hajnalban neki is vágtunk az útnak, hogy mi legyünk az elsők. Ez sikerült is, igaz nem sokra mentünk vele, mivel a napsütést is megelőztük, így az előző napi eső nyomai sajnos még a sziklákon voltak. Gyorsan döntöttünk, irány a Wandeck. Tibi már járt ott tavaly, így könnyen megtaláltuk. Az autótól kb. 10 perc séta a fal. Gyönyörűen sütötte a nap, száraz volt szinte minden része. Első ránézésre tetszett a fal. Az általunk kiszemelt rész enyhén befelé dőlt, finom lapulós utak voltak. Nagyon jókat másztunk. Tibi kíváncsi volt, tavaly óta mennyit fejlődött és nem érte csalódás. Gond nélkül sikerült teljesítenie, ami számára tavaly  küszködve, vagy még úgy sem ment.

Tavaly maradt egy tartozásunk, mégpedig a Richter's ende. Akkor nekiálltunk, de menekülőre fogtuk a dolgot. Idén persze már ez sem jelentett akadályt, igaz nem lesz a kedvenc utunk. A biztosítási pontok mozognak, gyakran kötélgyűrűk vannak, melyeket megevett már az időjárás. Szerencsére nem nehéz az út, így nem kellett kipróbálni, mit bírnak. A könyv utáni szakasz felső végére pedig inkább gumicsizma kellett volna, mint mászócipő. Ez volt az út legveszélyesebb szakasza. Ezt egyáltalán nem élveztem, mivel nem túrázni jöttem. Az út legélvezetesebb része a harmadik, egyben utolsó szakasz nagyon jó fogásokkal.

Nagyon szép napot töltöttünk a Hohewand-on. Szinte senkivel sem találkoztunk egész nap, csend volt és nyugalom.

Aszú