Beszámoló, Aszú
szemszögéből!
2009-04-23 |
Hohe Wand / Überholspuren
7+ |
9C0 |
14.15h-19.30-ig |
klikkelj a
képekért IDE!
Attilával délben
elhatároztuk, hogy a bizonytalan időjárás ellenére kimegyünk a
Hohe Wand-hoz, hátha szerencsénk lesz. Az időjárás jelentések
esőt mutattak, de mire kiértünk a nap is kisütött. Attila
szerint ma leszek sziklamászó. Gondoltam már éppen itt az ideje.
Úton a beszálló
felé, az utolsó métereken találkoztunk egy lefele tartó idősebb
férfival aki a kötélen kívül egy 80cm-es feszítővasat is cipelt
magával. Elképzelni sem tudtuk mi járatban volt.
Beöltöztünk és
nekivágtunk az útnak. Nekem ez az út a határaimat feszegette,
hol alulról, hol felülről ezért ma Attila volt az előmászó.
Néhány méter után már panaszkodott, hogy nagyon poros, földes az
út, ráadásul ez a steig legnehezebb része, 7+. Az első 2
kötélhosszt egyben teljesítettük. Mikor Attila felért a
standhoz, már látta, hogy miért földes az út és mit keresett az
öreg a feszítővassal a kezében a sziklák közelében. Az utat
tisztította meg a mozgó kövektől és a földtől, aminek az lett az
eredménye, hogy az alatta levő szakasz rettentő csúszós lett.
Féltem, az egész út ilyen lesz, de szerencsére a következő
kötélhosszok már élvezetes mászásra adtak lehetőséget. A Topo
szerinti harmadik szakaszt nagyon élveztem, helyenként
küzdelmes, de teljesíthető kötélhossz volt. Az ezt követő
résznek első méterei után Attilából furcsa hangok törtek elő.
Ujjongott, mint egy gyermek. Nagyon tetszett neki ez a szakasz,
elmondása szerint, már-már nagyfalas elemekkel. Hamarosan nekem
is lehetőségem nyílt élvezni ezt a falrészt. Kezdett hűvös
lenni, igyekeznünk kell. Itt találtuk meg a mászók könyvét, így
meg is tettük első No Limit Climbing Team-es bejegyzésünk. Most
következett a stand után egy egyáltalán nem élvezhető 7+ -os
ösvény J, majd egy
7- -os torony. Itt támadtak nehézségeim, mivel hol balra, hol
jobbra kellet tartani a kötélhez képest. Elég volt megtalálni a
fogásokat és lépéseket, de végül egy beleeséssel és egy „húzzál
be ….” belepihenésssel sikerült teljesíteni.
A kiszálló
standnál összekötöttük köteleinket, mivel egy 50m-est vittünk
fel pluszba, hogy az ereszkedés gyorsabb legyen, Achtung seil
felkiáltással a mélybe vetettük a kötelet és megkeztük az
ereszkedést. Mikor mindketten leértünk a következő standig,
elkezdtük lehúzni az egyik kötélszárat. Ment is vagy 10 métert
és akkor jött a gond. ELAKADT. Visszafelé szerencsére ment, de
nem mentünk ezzel semmire. Attila száját elhagyta a „Most k…
nagy bajban vagyunk Aszú. Még este tízkor is itt leszünk.”
Egyszer azt mondta, addig ne izguljak semmin, míg nem szól. Nem
tudtam eldönteni, most ez már a figyelmeztetés, vagy sem.
Igazság szerint nem kezdem el az izgulást, mivel vele voltam,
teljes biztonságban éreztem magam. Azt egy kicsit bántam, hogy
nem hoztam fejlámpát és még egy pulcsit. Most leszek
sziklamászó? Ez hosszú éjszaka lesz! Kezdtük számba venni a
lehetőségeink. Felettünk egy nagyon komoly áthajlás, fogások
nélkül, no és persze biztosítás nélkül! Először gondoltuk a
kötélen való felpruszikolás jó megoldás, igaz küzdelmes, de
mivel negyven méterre volt a stand, a kötél kegyetlenül nyúlott,
minden energiát elnyelt. Volt vagy 10 méter kötelünk, amivel
kezdhettünk valamit. Attilát ezzel tudtam biztosítani, hogy
kitérjen jobbra az áthajlás mellé. Meghúzta oldalra a kötelet,
így kezdte el lehúzni. SIKERÜLT! A csomó nem akadt el, szépen
lefutott a kötél. Innen még volt 2 kötélhossz ereszkedés és
végre elértük a talajt. Mint kiderül, az ismerőseink között
pontosan így járt az egyik páros ezen az ereszkedési helyen!
Kocsiba
szálltunk fél nyolckor és irány haza.
Nagyon élveztem
a mai délutánt, mindennel együtt. Számomra komoly utat másztunk
és örömmel tölt el a teljesítése.
|